Nem tudom írjam-e, de az elme viharában vagyok. Csapongok a létezés bolygói közt, néha fények gyúlnak de én magam vagyok. Magam a gondjaimmal, a problémáimmal, a szeretteimmel és a szerelmemmel. Mi ez a felső erő ami nem hagy nyugodni engem, hogy végre a pihenés állapotában nyugalomra leljek? Az elem viharában rám szakad az eső, fúj a szél, vihar...

Csodálatos ez a kirándulás. Kora tavasz van. Gyalogolok az erdei úton, körülöttem a még kopár fák, ágaikon pár szál levél ingadozik. A szél hol erősebben hol gyengébben fúj, a leveleket csomókba hordva az út mentén. Alapvetően csend van de mégis, ha odafigyelek hallom, hogy a város zaját még ide a hegyekbe is felhozza a szél. A kilátás csodaszép a...

Ki vagyok én? A világűrben bolyongó folyton támaszkodó, tökéletességet kereső, fejlődni vágyó lélek. Az anyagi világ béklyóit nehezen cipelő, a fellegekbe vágyó szellemi lény. Aki minden leszületésnél azt gondolja, hogy az lesz az utolsó és végre megszabadul, és szabadon száll fent a csillagok közt. Ahol nincs már korlát, nincs anyag, nincs tér és...

Ragaszkodom. Ragaszkodom ha vele boldog vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, egész vagyok, ha önmagam tudok lenni, ha kiegészítjük és szeretjük egymást.

Hmmm...Ez jó kezdő mondat....Hányszor is fordulnak elő életünkben nagy találkozások? És itt tisztáznám, hogy a szerelemmel kapcsolatban gondolom mert hát legyen most ez a fő gondolatmenet. Azt mondanám, hogy szerencsés esetben egyszer. Mert az olyan egyszerű. Jön a nagy Ő, meglátjuk, megszeretjük egymást, jön a gyerek így családot alapítunk, és...